Edény alátét-Orgona

Ehhez sajnos nem készültek fázis fotók, akkor még nem jutott eszembe.

Szükséges hozzá:

• csempe


• szalvéta


• decupage ragasztólakk


• vasaló


• vasaló papír/sütő papír


• fehér acryl festék


• ecsetek

Így készült:

Múltkoriban, amikor a pincénket rendezgettem, találtam két doboz régi csempét. Persze mintha újak lettek volna.:) Ebből szedtem most elő egyet.

Mivel bézs alapon, fehér csíkos a csempe, ezért lefestettem két rétegben, fehér acryllal.

Miután megszáradt, lekentem dec. rag.lakkal és vártam míg megszárad. Az a tapasztalatom, hogy nem szabad túl sokáig szárítani, mert akkor már a vasaló melege sem fogja meglágyítani. Tehát vártam vele, míg már nem ragadt oda az ujjam.

Ez után bekapcsoltam a vasalót, közepes, gőz nélküli fokozatra. Fogtam egy darab sütő papírt - mivel vasaló papírom nem volt- , a kiválasztott és csempe-méretűre szabott szalvétámat, na és persze a ragasztós csempémet. A vasalódeszkára helyeztem a csempét, rá a szalvétát(csak a legfelső mintás réteget), hogy a minta felém legyen, ahogy majdan állnia kell, rá a sütő papírt és neki estem a vasalóval. A vasaló, így közepes hőfokon, megolvasztja a ragasztót és a szalvéta szépen, akár gyűrődés mentesen felsimul a csempére. A sütő- vagy vasaló papír pedig nem hagyja, hogy a vasaló is ragacsos legyen. (Ha mégis olyan lesz, kihülés után, vagy még langyosan egy tiszta puha szivaccsal letörölhető. Legalább is ez a Pentart rag.lakk.)

Miután szépen rásimogattam a szalvétát, és meggyőződtem, hogy sehol nem maradt buborék, vagy oda nem ragadt rész, egy fogó kesztyű(mivel ekkorra már elég forró a csempe) segítségével, az oldalára is odavasaltam a szalvéta szélét, a maradékot pedig óvatosan letépkedtem. Tépkedés helyett, az aljára is lehet hajtani a maradékot és odaragasztani.

Ezzel végeztem is a ragasztással. Vasaló kikapcs, maradék letöröl, csempe félretesz száradni.:)

Mikor úgy gondoltam, hogy kellőképp megszáradt, a barna, feliratos részeket, szinte száraz ecsetet, kevés arany festékbe mártva, majd jól lekenegetve a fölösleget, bearanyoztam. Ez nem annyira feltűnő, de egy pici csillogást ad az egésznek.

Végül jött még egy réteg rag.lakk. Ezt is szépen megszárítottam. És el is készült.:)

Később még vettem barkácsboltban, kis csúszásgátló korongokat, amit csak fel kell ragasztani, a kívánt bútor lábra, egyébre. Ezekből a tappancsokból ragasztottam egyet-egyet a négy sarkára, így nem karistolja az asztalt.:)

Tesztelése és használata folyamatos, és eddig még minden forró edénynek ellenállt. Előfordul, hogy kicsit odatapad az edény aljára, de semmilyen sérülés nem látható a lakkozáson. Lehet, hogy csak pára lecsapódása tapasztja oda...?, ki tudja. De működik.:)